Indulás – ahogy szoktuk – ma is a pataki egyetem elől. A terv egyszerű volt: egy jó kis 50 km-es kör, 520 méter szinttel, amit a Zemplén stílusához hűen szinte teljes egészében a túra elején kellett letudni. És persze a kötelező reggeli „rítusok” – mert ami egyszer beválik, abból hagyomány lesz.
Sárospatakról Makkoshotykáig ma egy igazán sáros mászás jutott, a Gerendás-rétre vezető klasszikus murvás-köves kaptatóval. Fenn aztán jött, amiért igazán megérte felküzdeni magunkat: a szokásos kávés szeánsz. Ma is olasz barátommal tekertem, így a koffeines élmény autentikusan dél-európai lett – ő hozta a kávét, én pedig viszonoztam egy kis szőlőpálinkával. Fair csere.
A ködös idő valahogy még hangulatosabbá tette a reggelt (4-5 fok), tehát pont az a kategória, amitől még élvezetesebb a bringázás, nem pedig szenvedés. A mai arány 30-70 volt, ezúttal az aszfalt javára, de a Zemplén így is hozta a formáját, voltak izgalmas részek.
A Gerendásról gurulás le Háromhuta felé, majd Erdőhorvátin és Tolcsván át vissza Sárospatakra – egy igazi, könnyed, flow-élményes zempléni reggel lett belőle.
Szuper túra, jó társaság, ízes hangulat – pontosan ilyenért szeretjük ezt a vidéket.
