A természetvédelmi Információs Rendszer (TIR) térképeinek oldala
Szerző:
Drozd Attila, Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság (ANPI)
1. Területek természetvédelmi hálózata Magyarországon
1.1 Védett természeti területek
Az országos jelentőségű védett természeti terület a természetvédelemért felelős miniszter rendeletével, azaz a védetté nyilvánítással jön létre. Négy típusa a Nemzeti Park (NP), a Tájvédelmi Körzet (TK), a Természetvédelmi Terület (TT) és a Természeti Emlék (TE).
Ezek közül általában a legnagyobb kiterjedésű a nemzeti park, amelyet lehetőleg összefüggő területen (vannak kivételek), az élővilág védelme érdekében hoznak létre. Hazánkban 10 nemzeti parkot alapítottak, az elsőt - a Hortobágyi Nemzeti Parkot - 1973-ban. A tájvédelmi körzetet is szintén nagy területen, élővilág- és tájvédelmi céllal jelölnek ki, míg a természetvédelmi terület egy-egy kisebb területű, jól körülhatárolható értékes élőhely védelme érdekében születik. A természeti emlék egyedi, de jelentős természeti képződmény (pl. szikla vagy más földtani érték) vagy élőlény (pl. nevezetes, öreg fa) védelmét szolgáló terület.
E kategóriák között jogi értelemben nincs különbség, a rájuk vonatkozó szabályok egyformák (pl. tiltott, korlátozott vagy engedélyköteles tevékenységek). A legszigorúbb szabályok a védett területeken belül kijelölt fokozottan védett természeti területekre vonatkoznak. Ezek a védett területek legértékesebb, az emberi zavarásra leginkább érzékeny részei, ahová a belépés is külön engedélyhez kötött - ez alól csak a jelzett turistautak jelentenek kivételt. A védett területek határait hatósági táblával jelölik meg, amelyekről leolvasható az adott védett terület kategóriája is. Ugyancsak táblával jelzik a fokozottan védett területek határait.
A települési önkormányzatok is alapíthatnak védett természeti területet, ezek a helyi jelentőségű védett természeti területek, amelyek a természetvédelmi terület vagy a természeti emlék kategóriába tartozhatnak.
Hazánk területének valamivel kevesebb mint egytizede védett.
1.2 Natura 2000 területek
A Natura 2000 az Európai Unió természetvédelmi hálózata, amelynek célja a közösségi jelentőségű természeti értékek és élőhelyek, valamint a biológiai sokféleség megőrzése. A területek kijelölése két uniós - az élőhelyvédelmi, illetve a madárvédelmi - irányelv alapján 2004-ben történt meg, hazánkban az ország kb. ötödén, jelentős átfedéssel a védett területekkel. A kijelölés alapjául szolgáló fajok és élőhelyek állapotát a szakemberek folyamatosan figyelemmel kísérik, és a megfigyeléseik, rendszeres felméréseik alapján hatévente készítik el a Natura 2000 országjelentést.
A Natura 2000 területeken általános szabály, hogy a kijelölés céljait - azaz a jelölő fajok és élőhelyek védelmét - az emberi tevékenység nem veszélyeztetheti. A legtöbb esetben azonban ez azt jelenti, hogy az addig jellemző tevékenységek tovább folytathatók - sőt, több esetben kívánatosak (pl. hagyományos gyepgazdálkodás, kíméletes erdőgazdálkodás). Egyes tevékenységek engedélykötelesek, mint a technikai sport űzése vagy nagy létszámú közösségi események megrendezése, más tevékenységek tiltottak, ilyen pl. a gyepek felszínének felsértése.
1.3 Országos ökológiai hálózat
Európa természetes élőhelyeinek nagy része az emberi tevékenység következtében megsemmisült, a megmaradt területek pedig nagymértékben összezsugorodtak és felaprózódtak. A lecsökkent kiterjedésű, egymástól távol lévő természetes élőhelyek már nem képesek az élővilág életfeltételeit biztosítani, ezért szükséges ezeket összekapcsolni, közöttük az átjárhatóságot valamilyen módon biztosítani. Ez a felismerés hozta létre az ökológiai hálózatokat, ahol a magas természeti értékű területek az úgynevezett magterületek, amelyek körül a természeti területek és értékek megóvását biztosító pufferterületek húzódnak. Ezek tompítják a káros hatásokat, csökkentik azok mértékét. A magterületből és pufferterületből álló élőhelykomplexek a közöttük húzódó ökológiai folyosókon keresztül kapcsolódnak össze. Ezek általában olyan keskeny, hosszú területek, amelyeket természetközeli állapotok jellemeznek. Ilyenek lehetnek a folyóvölgyek, patakok, csatornák, út menti fasorok vagy szélesebb mezsgyék.
2. Közlekedési szabályok védett természeti és Natura 2000 területeken
2.1 Gyalogosan
Védett természeti területen és Natura 2000 területen a gyalogos közlekedés nem korlátozott, ezeken a területeken kizárólag a tulajdonjoghoz köthető korlátozásokat kell betartani - pl. magántulajdonú bekerített helyre csak a tulajdonos engedélyével léphetünk be. Fokozottan védett természeti területen azonban - a jelzett turistaút kivételével - csak a természetvédelmi hatóság engedélyével tartózkodhatunk, tehát ezeken a területeken a jelzett útról tilos letérni, jelzett turistaút hiányában pedig - bármily csábító is - nem léphetünk be.
2.2 Kerékpárral
A kerékpár járműnek minősül, ezért a közútról letérve speciális szabályok vonatkoznak rá. A szabályok közötti eligazodást nehezíti, hogy a hazai erdőkben a járművek közlekedését az erdőtörvény (2009. évi XXXVII. tv.) is szabályozza, így más-más szabályok vonatkoznak a Natura 2000 vagy védett természeti területen lévő gyepekre és erdőkre. Ráadásul az erdőtörvény még a kizárólag emberi erővel hajtott kerékpárokra és a nem kizárólag emberi erővel hajtott kerékpárokra, tehát az eBike-okra is eltérő szabályokat határoz meg.
Erdőterületen általános szabály, hogy míg kerékpárral szinte bárhol - az útról letérve, akár a fák között is - közlekedhetünk, addig eBike-kal csak az ingatlan nyilvántartásban közútként vagy közforgalom számára megnyitott magánútként nyilvántartott úton közlekedhetünk. Ha az eBike-osok másutt is akarnának tekerni(?), csak akkor tehetik meg, ha az erdőgazdálkodó azt számukra engedélyezte, de ekkor is kizárólag a meglévő feltáróút hálózatot, azaz közútnak vagy forgalom számára megnyitott magánútnak nem minősülő dózerutakat használhatják.
Ezt az általános szabályt árnyalja a természet védelméről szóló törvény, amely szerint engedély nélkül csak a járműközlekedésre kijelölt erdészeti utak használhatók, tehát védett természeti területen az utakról még a kizárólag emberi erővel hajtott kerékpárral sem térhetünk le. Mindenképpen figyelembe kell venni, hogy a gyalogos ösvény nem járműközlekedésre kijelölt erdészeti út, ezeken jogszerűen nem kerékpározhatunk. Figyelem! Az eBike-ra a védett természeti területen is érvényesek az erdőtörvény szabályai: eBike-kal közúton és forgalom számára megnyitott magánúton lehet közlekedni, ezeken kívül csak az erdőgazdálkodó engedélyével.
A kerékpáros közlekedést tekintve a legegyszerűbb a fokozottan védett természeti területekre vonatkozó szabályozás: fokozottan védett természeti területen kizárólag a jelzett, kerékpározásra kijelölt utakon lehet kerékpárral közlekedni, és ezekről az utakról tilos letérni. Fokozottan védett természeti területen tehát tilos kerékpározni a nem jelzett utakon. Fontos tudnivaló, hogy kerékpárral csak abban az esetben közlekedhetünk jelzett turistaúton, ha az útvonal kerékpáros közlekedésre is ki lett jelölve, tehát a gyalogos mellett jelzett kerékpáros túraútvonal is. Ez a szabályozás független a terület védettségétől, mindig be kell tartani.
A Natura 2000 területeken a fentebb már bemutatott általános szabályokon kívül nincs egyéb, a kerékpáros közlekedésre vonatkozó természetvédelmi korlátozás. Legfontosabb tehát, hogy - amennyiben gyepterületen közlekedünk - a gyepfelszínt a kerékpározás során nem sérthetjük fel.
3. Etikus viselkedés a természetben
A természetben eltöltött időnél nem sok kellemesebb dolog van, ugyanakkor ez az érzés egészen egyoldalú lehet - az ember javára -, ha bizonyos etikai szabályokat nem tartunk be. Az ember - bár része a természetnek - már csak azzal is zavaró tényező lehet, hogy jelen van a természetben, így egy átgondolatlan, a kelleténél önfeledtebb túra során súlyos, akár visszafordíthatatlan károkat okozhatunk az élővilágban vagy a természetes élőhelyekben.
- Indulás előtt tájékozódjunk a meglátogatni kívánt területről. Védett a terület vagy része a Natura 2000 hálózatnak? Hol futnak a jelzett turistautak, kerékpárutak, tanösvények? Vannak-e jelenleg érvényes korlátozások? Még a rendszeresen látogatott területek esetén is érdemes előzetesen tájékozódni, hiszen időközben a tudtunk nélkül is történhettek változások.
- Tervezzük meg az útvonalat! Már a túra előtt azonosítsuk az engedéllyel látogatható területeket. Amennyiben elengedhetetlenül szükséges ilyen területet a túra útvonalába bevonni, gondoskodjunk az engedélyek (hatósági, tulajdonosi, vagyonkezelői) beszerzéséről. Ez akár hosszabb időt is igényelhet, ne az utolsó pillanatban kezdjünk ügyintézésbe.
- Használjuk a jelzett utakat, tanösvényeket, hiszen ezek az adott térség legjellemzőbb részein futnak, amelyek úgy lettek kijelölve, hogy a lehető legnagyobb élményt nyújtsák a természet legkisebb terhelése mellett. Többségük mentén tájékoztató táblákat, pihenőhelyeket, esőbeállókat vagy tűzrakó helyeket is elhelyeztek, és a jelzésekkel, útjelző táblákkal az eltévedésnek is kisebb az esélye.
- Tartsuk be a természet védelmére vonatkozó szabályokat! Higgyük el, hogy a sokszor ésszerűtlennek vagy feleslegesnek tűnő szabályok betartásával már sokat tehetünk az élővilágért. Ne menjünk tiltott - pl. fokozottan védett - helyre, ne közlekedjünk olyan területen, ahol nem megengedett. Engedély nélkül ne gyűjtsünk semmit a védett területeken, és ne gyújtsunk tüzet a kijelölt tűzrakó helyeken kívül. A sátorozás a természetben csak a védett természeti területeken kívül, legfeljebb 24 órát nem meghaladóan lehetséges. Ha ennél tovább maradnánk, az erdőgazdálkodótól kell engedélyt kérnünk.
- A nyári félévben legyünk különösen körültekintőek. Ilyenkor van a madarak fiókanevelési időszaka, a legtöbb növény ilyenkor virágzik, ívnak a békák és a gőték az út menti tavacskákban. Az élőlények különösen a tavaszi időszakban rendkívül érzékenyek, ezért ilyenkor próbáljunk a lehető legkisebb zavarással kirándulni, kerékpározni. Legyünk csendesek, fölöslegesen ne zajongjunk, inkább figyeljük a természet hangjait. A megállókat igyekezzünk a kiépített pihenőkhöz tervezni, ha ez nem sikerül, figyelmesen válasszunk pihenőhelyet. A virágos rét vagy patakpart nagyon szép piknikező hely, de ha eltiporjuk a virágokat, ebben az évben már nem fognak magot érlelni. Figyeljünk az árulkodó jelekre is: a hangosan, élesen csivitelő vagy erősen vijjogó madár nem minket üdvözöl, éppen ellenkezőleg: a fészkét védi. Ilyenkor néhány száz méterrel arrébb verjünk tanyát, ahol már nem zavarjuk a madarat.
