A Kéktúrázás napja alkalmából egy kis létszámú, de annál lelkesebb csapattal kirándultunk október 12-én. Túránk minden kötöttséget nélkülözött, bárhol meg lehetett állni, rövidíteni, vagy változtatni, a lényeg az Országos Kéktúra érintése volt. A tervezett eseményünk több szempontból is kalandos és kicsit extrém lett. Rövid bemelegítés után a Botkő pihenő parkolójából indultunk. Első megállónk a Megyer-hegyi kilátó volt, majd a piros jelzésen indultunk tovább Károlyfalva irányába, hogy elérjük a kék jelzést. Változatos talajon, gyönyörű erdőben haladtunk, időnként nagy sárban, amíg valahol letértünk a jelzett útról (nem szándékosan ). Ezt követően jelöletlen utakon, erdőn, mezőn, patakon átkelve, avarban csúszkálva értük el a kék jelzést. A Rákóczi fánál kis csapatunk néhány tagján a fáradtság jelei mutatkoztak, ezért hosszabb pihenőt tartva közösen úgy döntöttünk, visszaindulunk Károlyfalva felé. Út közben egyik társunk térde megfájdult, így egy leintett traktoros vitte le a faluba. A csapat maradék része 21 km-t megtéve ért vissza a kiindulási pontra. A túra végén elhelyeztük az emlékezés kék szalagját a Rockenbauer emlékkeresztnél Makkoshotykán. Nagyon jó hangulatban, sokat beszélgetve, nevetve telt a napunk, legközelebb is várunk mindenkit szeretettel! (szerző: Ujvári János Gábor)
A tavalyi Kéktúrázás napi túránkról Itt olvashatsz.
