2025. 10. 19.
Fagyos reggel, Újhuta határában -1 fok. A Bereczky-portán már gőzölög a kávé, a tea – a pálinka hideg. 25 fanatikus bringás, akiket sem a hideg, sem a szint nem rettent – sőt, valószínűleg ettől érzik jól magukat. Indulhat a nap!
A Szpalanyica már az elején megmutatta, hogy itt nem lesz ingyen a panoráma.
Mlaka-rét, István-kút kitérő, majd a Nagy-Péter-mennykő: ott aztán beindult a Zemplén Fanatik rituálé – gázfőző, kávé és az a pillanat, amikor mindenki egyszerre mondja: „Na ezért jöttünk.”
Manuális pilóták és e-bike-os lovagok most békében tekertek együtt. A hegymenetben mindenki talált magának társat, akivel jól megbeszélhette az élet dolgait.
A Pengő-kő volt aznap a legmagasabb szikla, ahol jártunk, kizárólag fakultatív jelleggel. A Bekecs-kerttől viszont jött a megváltás: hosszú ereszkedés, örömbringázás, de… „káosz a térképen” rész nem csak marketingduma maradt… aki track nélkül megy elől, az eltéved, vagyis kerüli a Nagy-oldalt. Így a Rákóczi-kő most kimaradt. Közben volt egy kötelező defektjavítás is ott, ahol a marhák négy lábon járnak. Délben jött az utolsó dobás – a Regéci vár bevétele!
Mindenhol csodás volt az őszi erdő, de a regéci Keleti-kertalján tűnt ki legjobban micsoda színeket varázsolt elénk a természet.
A végén visszagurulás (na és az utolsó aszfaltos emelkedő) a Bereczky-portára, ahol barátaink már sütötték a lángost, amiért megérte teljesíteni a távot. Mert ez az, amiért érdemes: a hegy, a csapat, a
Fanatikus hangulat.
Zemplén ismét megdolgoztatott minket – mi meg imádtuk minden percét.
Köszi mindenkinek, aki ott volt, segített, főzött és tekert!
