Írta: Számel Balkai Mariann
Korán kezdődött a reggel, 7-re jöttek értem Éviék. A Zemplén Fanatik szervezésében tartott túrát Évi, amihez nagy örömmel csatlakoztam,amikor pár hete megláttam a kiírást és jelentkeztem rá.
Óhután találkoztunk a programra jelentkezőkkel, 8:30-ra mindenki megérkezett, így időben indulhattunk. Évi, gondolva a kicsikre és a kevésbé gyakorlott illetve kezdő túrázókra, először egy rövidebb kis túrakört tervezett,aminek mindenki lelkesen vágott neki . Óhutáról egy meredek emelkedőn felfelé kezdtünk haladni a Gömböc kövek mellett,majd irány a Babuka tó. Innen sétáltunk tovább egy kis kilátórészre,ahonnan nagy örömmel fedeztük fel a stemben lévő egyik kedvenc mászóhelyünket, Sólyombércet. Majd egy elhagyott erdészházat vettünk szemügyre szomorú szívvel, sajnos évek óta nem tartja rendben senki. Ezután ismét keményebb emelkedő következett, a Pálos kolostor romjait és a Könnycsepp tavat vettük célba. Itt van a Pálos forrás is, amelynek hűsítő vizével mindenki tele tudta tölteni a palackját. A nagy diófa árnyékában pedig jóízűen falatoztunk, kisebb pihenőt tartva. Eddig tartott a túra rövidebb része, visszatértünk Óhutára és akinek ennyi elég volt,az itt lecsatlakozhatott kis csapatunkról. Majd Regéc felé vettük az irányt. Először egy kilátóhelyet, a Kis-Zabarla csúcsot néztük meg, talán ide vezetett a legmeredekebb út, majdnem kézzel-lábbal másztunk a mohás sziklák közt felfelé. Útközben találtunk mézédes erdei szamócát, amiből alaposan belakmároztunk. Majd innen indultunk tovább, elsétálva a Boszorkány fa mellett,aminek a környékén minden kihalt és állítólag még érinteni sem szabad. Kellő tisztelettel kikerülve folytattuk utunkat és kb 1 órával később megérkeztünk a regéci vár kilátóbüféjébe, ahol egy nagyobb pihenőt tartottunk. Ezután már visszafelé indultunk, a Rókás réten, majd elértük az út legizgalmasabb részét, a Szelekfej szurdokot (szakadéknak is írják). Na itt aztán hihetetlen gyönyörű és borzasztóan meredek ereszkedés következett sziklák és fák gyökerei között,mintha kicsit nem is Magyarországon lennénk. Jól jöttek az Évi által javasolt túrabotok,mert igencsak csúszkálós és sziklás terepen kellett leügyeskednünk magunkat. Leérve egy csöpögő forrás, a Bíborka forrás várt ránk. Sajnos annyira lassan csöpögött,hogy nem kísérleteztünk a kulacsok megtöltésével. Innen újra a Babuka tóhoz tértünk vissza és már csak egy kis ereszkedés és újra Óhután találtuk magunkat. A túra közben volt szerencsém egy cuki őzikét és egy gyönyörű szarvast látni (őt Hanna alaposan meg is kergette, közel negyed órán át izgultunk,hogy Évi kutyusa visszatérjen). Összesen 20 km-t sikerült megtennünk, szintben kb 850 métert toltunk, kb 240 emeletnyi magasság….. A látnivalók gyönyörűek voltak, az egész túra alatt kapkodtam a fejem. Évinek és Milánnak pedig hatalmas köszönet a szervezésért, mert hihetetlen,hogy egyetlen napba mennyi csodás látnivalót tudtak úgy belevarázsolni,hogy a végén egy körtúra legyen belőle. A csapat előtt pedig le a kalappal, mindenki jól bírta a néha bizony megerőltető emelkedőket és ereszkedőket. A túra végén mi még páran a parkoló füvén heverészve elmajszoltuk a maradék elemózsiát, megpihentetve fáradt tagjainkat. És természetesen megint kiderült,hogy a Zemplénben ezernyi csoda vár ránk!
