Sárospatak-Telkibánya és vissza, téli MTB túra

Amennyiben észak-dél összekötő hegyibringás etapot keresünk a Zemplénben, aligha találhatunk megfelelőbbet a Sárospatak-Kőkapu-Telkibánya útvonalnál.

Utoljára akkor volt Patak-Telkibánya oda-vissza túrám montival, amikor udvaroltam a feleségemnek… vagy 30 éve, Schwinn-Csepel hegyibringával. Fiatal voltam és edzett, volt idő mindenre! Az időjárási körülmények, a táv, a szintek (na és a korom) miatt a pedelec bringát készítettem elő a túrára. Amúgy is kíváncsi voltam mit bír a Cannondale MoterraNeo aksija… és mit bírok én ilyen távon. Azt szeretem a rásegítős (pedelec) bringákban, hogy teljesen rám van bízva mekkora sportértéke lesz a tekeréssel eltöltött napnak.

Sárospatakról Makkoshotyka felé indultam, ahogy szoktam, de most nem mentem fel az Eszkáláig, hanem a Pap-hegyet kerülve a Nyírjes-völgyön gurultam le Kemencepatakig… jobban szeretem, ha az aszfalt a lehető legnagyobb mértékben ki van iktatva az útvonalból. Persze aki szeret több kilométeren aszfalton döngetni -vagy szüksége van vízre a Fekete Péter-forrásnál-, annak ajánlom az Eszkála, Gerendás-rét kanyart beiktatni. Kicsit többet kell mászni.

Kőkapunál az Áfonyás-tó partján főztem a reggeli kávét a kis Bialettimmel. Mindig nálam van a főző és egy adag finom kávé, így bárhol, bármikor hódolhatok barista szenvedélyemnek. Negyed óra relax után tovább indultam, Rostallónál (RÖNK) jobbra fordulva a Vajda-völgyön, majd a Rákóczi-bércen emelkedtem kellemes perlit-murvás úton. Ezen az oldalon kevesebb csapadék volt, mint Hotyka felé… és az út is jobb. Kőkapu-Telkibány-Bózsva háromszögben riolitos a talaj, így minden időben jól tekerhető… nagyon szeretek ezen a vidéken bringázni. Felérve a Rostalló elágazáshoz, (közlekedési csomópont) ott balra fordulva a Sárga jelzésen -Ósva-völgyön- lejtőztem le Telkibányára. Az Ósva nem a legjobb mostanság, nagyon el van hanyagolva… sajnálom, mert fő közlekedési folyosó a túrázók számára. Főleg az Ósva tetejét és az egykori Dúzzasztó-gát környékét viselték meg a falehordások. Engem nem zavar különösebben, csak jelzem…

Telkibányáról a Gúnyakút felé indultam tovább… vagyis vissza. A Gúnya-kút forrás az egyik legmegbízhatóbb vízvételi lehetőség, a 2022-es extrém nyáron sem száradt ki. Tovább haladva a kedvenc szakaszom következett… Fövenyes, Csoszota, Pandák-kút. Minden időben jól járható, igazi MTB sztráda… most is élmény volt ott legurulni a Senyőig.

A Senyő-völgy után rövid aszfalt Bózsváig, majd a csodás Szuha-völgy volt soron. Innen közel van az Emberkő szikla, ha van idő és energia rá, érdemes megnézni(mászni). Átérve Kishutára jobbra, Kőkapu felé vettem az irányt. Felfelé megint aszfalt, egészen a Gerendás-rétig… itt már kezdtem fáradni, jól jött az Bosch motor támogatása és az aszfalt utat sem bántam. A tetőn (Gerendás-rét) balra az Eszkála hangulatos útja várt, ami egyben OKT szakasz is. A Fekete Péter-forrásnál pihentem kicsit, majd jött az utolsó rövid, de saras mászás. Mászás után pedig 10km gurulás a ködben. Az avar alatti kövek, az arcomba csapódó sár és a mögöttem lévő 70km miatt nagyon észnél kellett lenni… végül szerencsésen leértem Hotykára. Makkoshotykáról ismét pár kilométer aszfalt és hip-hopp itthon is voltam. Aztán kezdődhetett a bringa mosás, takarítás, olajozás…

Rég volt ilyen nehéz túrám, de végig élveztem! Holnap megint mennék…

Közel 80km, 1600m szint, 2600 elégetett kalória… és még 40% maradt az akkumulátorban. Bennem már kevesebb… Fiatalok, sportosabb idősebbek, időmilliomosok próbáljátok ki akkumulátor nélkül is!

Download file: Sarospatak-Telkibanya-eMTB.gpx